A radikális avantgárd a test önreprezentációjában egy tiszta, történeti meghatározottságoktól és ideológiáktól mentes megszólalás lehetőségét látta. Ma már megállapíthatjuk, hogy a kegyetlenség színházának performanszművészete, mint amilyen például a bécsi akcionizmus volt, egy eredendő közeghez és kommunikációs formához vélt eltalálni, ám nem vetett számot azzal, hogy a maga módján éppúgy idealizálja és abszolút mértéknek teszi meg a testet, mint akár a klasszikus reneszánsz…  – Bartók Imrének a kecskeméti Kápolna Galériában a Múzeumok Éjszakáján, 2014. június 21-én elhangzott megnyitószövegét adjuk közre.