Mintha nem is InterCity-n utaztunk volna Kecskemétig, hanem valamiféle nyolcvanas évekből ittmaradt vagonban. A szagok, a műbőr ülések, a hőség, a zaj és a már-már feltakaríthatatlan kosz is időutazásra hívott minket a másodosztályú kocsikban. Kipróbáltuk az egyszer már bezárt szárnyvonalon közlekedő “kispirost” és a németektől vásárolt, komfortos dízelvonatot is. Megállapíthatjuk: az utazási körülmények, a menetidő és az árak nincsenek arányban egymással.